"Szakdolgozat"

Két személyes csapatunkban, mindketten érdeklődünk a zene iránt, még ha csak hallgatás terén is, így valahogy szinte egyből jött az öltet, hogy mérjük fel, milyen hatással van a társainkra a zene. A kérdőívben rákérdeztünk arra, hogy milyen gyakran, milyen zenét és milyen okból hallgatnak, milyen nemű fiatalok, valamint arra is, hogy milyen arányban követik a kedvenceik magánéletét, és hányan voltak már koncerten közülük.

A kérdőívet egy rajongói csoportban tettük közzé, ahol javarészt csak lányok vannak, így a cím igazán lehetne “A mai modern zene hatása a fiatal lányokra”.

Kérdőívünkre összesen 564 válasz érkezett, az alatt az 5 nap alatt, amíg közzé volt téve. Viszont hála a késő este is aktív fiatalságnak, a kellő 50 válaszunk 15 perc alatt érkezett be.

Ebből az 564 személyből sajnos csak 6 volt a férfi nemű kitöltők száma, míg a nagyobbik része 12-17 éves kategóriákba eső lányok voltak. 12 év alatt nem igazán áll még be a rendszeres zene hallgatás. Mármint, amikor már mindent ki tudnak zárni vele, és komolyabban bele tudják élni magukat a szövegekbe. A 12 évnél idősebbek, a 15-17 éves lányok viszont már sokkal jobban megértik a szerelmes számokat, csakúgy, mint a náluk eggyel idősebb korosztály, viszont a 18 év felettiek pedig már kezdenek kinőni ebből az egészből.

Kicsit sem meglepő, hogy ebből a nagy számból, igen nagy arányban vannak azok, akik mindennap élnek a zenével. (537-en) Emellett akadnak néhányan, akik csak hetente esetleg havonta hallgatnak zenét (bár ezek már sokkal inkább elképzelhetetlenek, tekintve, hogy manapság a csapból is zene folyik). Ezekből a számokból is látszik, hogy a zene játssza az egyik legnagyobb szerepet a mi generációnkra, ami egyszerre megnyugtató és elbizonytalanító. Jó, mert mostanában már egyre kevesebben dühöngenek az utcákon, és egyre többen érdeklődnek a hangszerek iránt is, ezzel lefoglalva magukat. A hátulütő viszont az, hogy manapság alig látni olyan tinédzsert, akinek ne lógna ki a füléből a füles, miközben iskolába, haza, edzésre vagy bárhová sétál. A legrosszabb fajta pedig, akinek mindenképpen ismertetnie kell az emberekkel az ő zenei ízlését, így az utcán hangszóróval bömbölteti Eminemet. 

  

Rákérdeztünk arra is, hogy mikor és hol hallgatnak zenét. A válaszadók 85%-a jelölte be azt a lehetőséget, hogy bárhol és bármikor képes zenét hallgatni, amikor csak teheti. Emellett nagyon sokan élnek ezzel a lehetőséggel sportolás közben vagy, ha sokat stresszelnek. Illetve ezt kedvtől és kedély állapottól teszik függővé; például, ha szomorúak, idegesek vagy boldogak. A fiatalok 12,6%-a pedig az “egyéb” rublikát választotta; ami feltételezhetően tanulást, sétálást jelenthet.

397 -en válaszolták azt, hogy miközben a zenével élnek, kizárják a külvilágot, és majdnem ugyanennyi embernek lesz tőle jobb kedve. Sokan elfelejtik a gondjaikat, illetve nem stresszelnek annyit, de ez nem történik akkora arányban, mint az előző kettő lehetőség.

A zenei műfajok ugyanúgy meghatározóak, mint a rendszeresség. 8 zenei műfajt soroltunk fel, ebből pedig elég egyértelműen a “pop” nyerte el az első helyet, míg ezt eléggé szorosan követte a “rock” és a “rap”. A rádiók is ezeket játsszák a leggyakrabban, ellentétben a mindenki által “leszavazott” klasszikus zenével, vagy a raggae-val. Illetve sokkal kevesebben kedvelik a “heavy metal-t”. 

Nálunk, tinédzsereknél nagyon sokat hozzátehet a mindennapjainkhoz, ha van egy vagy esetleg több kedvenc előadónk, akinek nyomon követhetjük a magánéletét is. Mi persze ugyanezekre is rákérdeztünk; a válaszadók több, mint 90%-ának van kedvence, és ezeknek az embereknek 76%-a követi őket valamilyen módon (leginkább a közösségi média által).

Ha már van kedvenc előadónk, akkor bizonyára nagyon sokan szeretnének eljutni egy koncertre, vagy akár többre is. Ezzel ellentétben nem voltak kiugróan sokan koncerten, és ami számunkra még meglepőbb; hogy akadtak olyanok is, akik egyáltalán nem akarnak menni.

Az utolsó kérdésünk arra vonatkozott, hogy a fiatalok szeretnének-e találkozni a kedvencükkel. 63, 3% ezt helyezi az első helyére a bakancslistáján (sokan nagyon sok, elvetemült dologra képesek ennek érdekében) , míg majdnem 35% -nak csak fontos, de nem a legfontosabb, a maradék (ami igen kevés), egyáltalán nem szeretné személyesen is látni őt/őket.